Blog

A 2026 októberében szervezett hétvégén Fellélegzés címmel az imádság volt a központi téma arra a gondolatra építve, hogy „Az imádság a lélek lélegzetvétele.” Az Egri-Bükkalja csodálatos településén, Bogácson 53 elkötelezett fiatal friss és oxigéndús levegőhöz juthatott, a lelkük pedig a sok-sok ige és imádság miatt a sűrű, megterhelt időszakok után valóban fel tudott lélegezni.

Kapaszkodjunk fel a péteri erénylétrára! Tegyük hozzá hitünkhöz az igaz emberséget, az ismeretet, az önuralmat, az állhatatosságot, a kegyességet, a testvéri szeretetet és végül minden ember iránt a szeretetet.

Gyülekezetünk két lelkipásztora mellé Isten akaratát keresve hívtuk meg harmadik lelkipásztornak Sárvári Tamás Attilát, akinek szolgálatba állítására 2026. október 3-án került sor.

Minden hívő keresztyén hittel vallja, hogy istene az Atya Isten (Jahve), ura pedig Jézus Krisztus, az Isten Fia. Péter apostol arra buzdítja a „kiválasztott jövevényeket”, akiknek a levelét írta, hogy Krisztust mint urukat tartsák szentnek a szívükben.

„Uram, szolgáltass nekem igazságot, mert feddhetetlenül éltem, az Úrban bíztam ingadozás nélkül!” – kezdi Dávid a 26. zsoltárt. Talán nem volt még olyan ember a világtörténelemben, aki kisebb vagy nagyobb mértékben ne élt volna meg igazságtalan bánásmódot, így mondhatni egy egyetemes élményről beszélünk. Dávid több zsoltárában is megjelenik az igazságtalanság érzése, és miután leírta emberi érzéseit, mindig Istentől várt megoldást. Talán nem következik be azonnal a pozitív változás, de ne felejtsük el, Isten mindig az igazság oldalán áll.

Szeretném, ha elgondolkodnánk azon, milyen hullám részei akarunk lenni? Van rossz hullám, mely tör, zúz és rombolja a társadalmat, van azonban olyan, mely az egész világ hasznára válik.

Szeretném, ha elgondolkodnánk azon, milyen hullám részei akarunk lenni? Van rossz hullám, mely tör, zúz és rombolja a társadalmat, van azonban olyan, mely az egész világ hasznára válik.

2026-ban egyházunk fő témája: Generációk együtt! Ez a szóösszetétel teljesen mást jelentett volna kétszáz évvel ezelőtt (vagy egyáltalán fel sem merül), míg a 21. században ezt a témát komoly kihívások lengik körül. Gondolkodtunk-e már azon, miért van az, hogy kevésbé értik meg egymást a különböző generációk tagjai manapság? Hogyan tudunk a gyülekezetünkben együtt élni, szolgálni, lelkeket megnyerni?

Bátran állíthatom, hogy mindannyian fejből tudjuk a János 3:16-ot – ez az evangélium dióhéjban. Benne van az esszencia, a lényeg, az örömhír szíve. Emberek térnek meg e rövid üzenet hatására, életek változnak meg. Már csak az a kérdés, hogy nem kell-e tovább mennünk, miután ennek igazságát magunkévá tettük? Mert az evangélium nem csupán arról szól, hogy „az ember vétkezett, Krisztus pedig megváltotta”, hanem az egész teremtéstörténet ívéről: a kezdet, a bukás, a megváltás, a megújulás és a beteljesedés egyaránt része annak, amit a Biblia „jó hírnek” nevez.

1895. szeptember 21-én avatták fel Debrecenben a Nagytemplom mögötti téren a gályarabok emlékművét. A reformáció ünnepén minden évben koszorút helyeznek el a megemlékezés jegyében a református, az evangélikus és a baptista egyház tisztségviselői. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a Debreceni Egyetem Holland Tanszékének képviselői pedig évente, február 11-én koszorúznak, emlékezve arra, hogy a gályarabok 1676. február 11-én szabadultak meg. A 350. évforduló jegyében került sor 2026. február 8-án koszorúzásra a gályarabok emlékművénél, majd ünnepi istentiszteletre a református Nagytemplomban. Február 11-én pedig konferencia volt a Református Kollégium Dísztermében. Az itt következő írással emlékezünk meg a gályarabok példamutató hűségéről és hősiességéről.