Szeretném, ha elgondolkodnánk azon, milyen hullám részei akarunk lenni? Van rossz hullám, mely tör, zúz és rombolja a társadalmat, van azonban olyan, mely az egész világ hasznára válik.

Szeretném, ha elgondolkodnánk azon, milyen hullám részei akarunk lenni? Van rossz hullám, mely tör, zúz és rombolja a társadalmat, van azonban olyan, mely az egész világ hasznára válik.

2026-ban egyházunk fő témája: Generációk együtt! Ez a szóösszetétel teljesen mást jelentett volna kétszáz évvel ezelőtt (vagy egyáltalán fel sem merül), míg a 21. században ezt a témát komoly kihívások lengik körül. Gondolkodtunk-e már azon, miért van az, hogy kevésbé értik meg egymást a különböző generációk tagjai manapság? Hogyan tudunk a gyülekezetünkben együtt élni, szolgálni, lelkeket megnyerni?

Bátran állíthatom, hogy mindannyian fejből tudjuk a János 3:16-ot – ez az evangélium dióhéjban. Benne van az esszencia, a lényeg, az örömhír szíve. Emberek térnek meg e rövid üzenet hatására, életek változnak meg. Már csak az a kérdés, hogy nem kell-e tovább mennünk, miután ennek igazságát magunkévá tettük? Mert az evangélium nem csupán arról szól, hogy „az ember vétkezett, Krisztus pedig megváltotta”, hanem az egész teremtéstörténet ívéről: a kezdet, a bukás, a megváltás, a megújulás és a beteljesedés egyaránt része annak, amit a Biblia „jó hírnek” nevez.

1895. szeptember 21-én avatták fel Debrecenben a Nagytemplom mögötti téren a gályarabok emlékművét. A reformáció ünnepén minden évben koszorút helyeznek el a megemlékezés jegyében a református, az evangélikus és a baptista egyház tisztségviselői. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a Debreceni Egyetem Holland Tanszékének képviselői pedig évente, február 11-én koszorúznak, emlékezve arra, hogy a gályarabok 1676. február 11-én szabadultak meg. A 350. évforduló jegyében került sor 2026. február 8-án koszorúzásra a gályarabok emlékművénél, majd ünnepi istentiszteletre a református Nagytemplomban. Február 11-én pedig konferencia volt a Református Kollégium Dísztermében. Az itt következő írással emlékezünk meg a gályarabok példamutató hűségéről és hősiességéről.

Korok között, nemzetek között változik, közösségek között másképp állunk hozzá – a kérdés viszont ugyanaz: Imádjuk a testünket vagy épp tagadjuk? A Szentírás mindkét végletet elutasítja. A test sem nem bálvány, sem nem kuka – hanem Isten ajándéka, amit az Ő dicsőségére kell használnunk.