Vágyunk-e arra, Isten ne csak a felszínt kapargassa életünkben, ne csak a pillanatnyi helyzetünket segítsen megoldani, hanem valódi, mély változást valósítson meg?

A reformáció Luther Márton 1517. október 31-én nyilvánosságra hozott és a bűnbocsánatról szóló 95 tételével kezdődött. Mindjárt azt is meg kell állapítani, hogy Luther és kortársai nem nevezték reformációnak az általuk indított mozgalmat. Azt mondták, hogy Luther Márton „az evangéliumot hozta napfényre”, követői „az evangéliumot hirdették”, illetve életük „evangéliumi élet” volt.

A reformáció Luther Márton 1517. október 31-én nyilvánosságra hozott és a bűnbocsánatról szóló 95 tételével kezdődött. Mindjárt azt is meg kell állapítani, hogy Luther és kortársai nem nevezték reformációnak az általuk indított mozgalmat. Azt mondták, hogy Luther Márton „az evangéliumot hozta napfényre”, követői „az evangéliumot hirdették”, illetve életük „evangéliumi élet” volt.

2025. májusának első napján jött a telefon Amerikából: „Anya, Apa, leukémiás vagyok.” Ilyen hírre nem lehet felkészülni…

Senki sem azt fogalmazza meg, önző és sekélyes életet élne vagy céltévesztésben akar élni, ezért érdemes megfontolni, hogyan állunk Isten dicsőségének visszatükrözésével. Vajon a körülöttünk élők találkoznak-e rajtunk keresztül Istennel?

Példabeszédek 18:17: „Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül ellenfele is, és megcáfolja.”

„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Elvégre ezért vagyunk ezen a földön.

„Nem akarsz félszívű követőt – lényem Tiéd!” – egy időben minden ifjúsági konferencián, táborban felcsendült ez az ének, és több száz fiatal énekelte együtt megvallásként, miszerint teljes szívünkből szeretnénk Istent dicsőítő életet élni. Vágyakozunk-e arra, hogy ne csak fél szívvel kövessük Istent?