„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.” (1Péter 1,3)

Az történt ott, hogy az emberré lett Jézus Krisztusban Isten elvette, eltörölte bűneinket, egész emberi visszásságunkat, gőgösségünket, engedetlenségünket, lázadásunkat, hamisságunkat, ezt az egészet, amivel mi mindnyájan folyamatosan vétkeztünk ellene, amellyel egymásnak és saját magunknak az életet nehézzé és nyomorúságossá tettük.

Gondolkodtunk-e már azon, milyen légkör alkalmas a gyülekezetben emberek befogadására? Hogyan tudunk a mai világban valóban Krisztus jó illata lenni, akik az örömhír megosztásakor valóban örülnek? Megosztjuk-e az emberekkel az örömhírt, és tesszük-e ezt mindenféle előítélet, feltétel nélkül?

Tavaly épp a születésnapomon voltam egy rendezvényen többedmagammal. Nem igazán mozgok komfortosan a nagy társaságokban, és sosem szerettem a figyelem középpontjába kerülni – akár jó, akár rossz dolog miatt…