Egy délután, amely nem az 1000 muffinról szólt (habár legalább ennyi készült), hanem Isten kegyelméről, hűségéről és megtartó szeretetéről.
Rövid köszöntő után Komlósi Sándor lelkipásztor testvérünk imával kezdte meg az alkalmat, aki többek között a diákokért, a pedagógusokért is hálát adott, valamint azért a lehetőségért, hogy többet adhatunk át a gyermekeknek mint puszta tudás.
Paróczi Zsolt, a Magyarországi Baptista Egyház oktatási szaktitkára a kezdetekről beszélt, arról, hogy mekkora a különbség, hogyha Isten félelmében, vagy pedig emberi félelemben kezdünk el valamit. A debreceniek szívében istenfélelem volt, amikor elindítottuk az iskolát.
Egy videóösszeállítás segítségével átszárnyalhattuk az elmúlt 10 évet, sok kedves pillanatot felidézve a jelenlévőkben, nem ritkán hangos kacajt kiváltva. A diákok nem pusztán csendes megfigyelői voltak a videónak, hanem végig sustorgás, nevetés nyomta el a kísérőzenét – de úgy hiszem, kivételesen ez senkit sem zavart.
Kiss János lelkipásztorunk a 136. Zsoltárral köszöntötte az ünneplőket: „Adjatok hálát az Úrnak mert jó, mert örökké tart szeretete… „ János testvérünk Nehémiás könyvét idézte fel, a lerombolt jeruzsálemi templomot, és a legyőzött zsidó népet, akikről Isten nem feledkezett el, akiktől nem fordult el. Nehémiás elkezdi újraépíteni a falat, ami különleges szerepet vett fel ezt követően. Ilyen fal szerepet lát el a Talentum Iskola is – olyan falat építünk a diákok, pedagógusok, családok köré, melynek alapja Isten élő Igéje. A mai zűrzavaros világban felértékelődik az, hogy milyen értékeket adunk át a gyermekeinknek. A várfal alapja pedig Jézus Krisztus – Isten szeretetének a jele.
Szalay-Rácz Edina igazgatónő a 23. Zsoltár záró soraival köszöntötte a diákokat, szülőket, kollégákat: „Bizony jóságod és szereteted kísér az életem minden napján és az Úr házában lakom egész életemben” – mivel ezt élhettük át, hogy Isten végig velünk volt. „Ez az iskola nemcsak egy épület, ahová az eső elől betérhetünk, hanem valódi értékek adják az alapját – Isten Igéje. Az volt a vágyunk, hogy az Iskola Isten lakóhelye legyen, ahol Jézus Krisztus is jól érezheti magát. A gyermekek pedig Isten bővölködő szeretetében tudjanak megmártózni.” – idézem az igazgatónőt. Az iskolába eddig 250 tanuló jelentkezett – képzeljük csak el, hány családnak voltunk az életére hatással ilyen formában is…
Nagy Enikő verse arra biztatta a diákokat, hogy „sose veszítsék el az itt kapott vezérfonalat”. Gáll-Paul Hermina, Szilágyi Eunika és András énekszólója pedig ugyancsak Isten hűségére mutatott („Csak benned bízik lelkem, tarts meg engem hűséges Istenem!”), mint ahogy tette azt Eunika is az ének végén, magasra, Isten felé emelve kezét a tapsvihar közepette: Istené a dicsőség!
„Semmi sem ér fel a te jelenléteddel” – zárta énekét a Daika Attila testvérünk által vezetett összevont kórus. Az alkalom mottója pedig végigkísérte az egész délutánt: „Mindeddig megsegített minket az Úr!” 1 Sám. 7:12
Még hosszan sorolhatnám az énekeket, verseket, kórusműveket, de helyette röviden összefoglalom őket: Istené legyen a dicsőség!
Szilágyi-Benedek Dávid
További képek a Facebook oldalunkon található, ide kattintva.
