Tartalomjegyzék
(az alábbi nevekre kattintva rögtön a megadott személy bemutatkozójához görget)
Balogh József
Szeretettel köszöntöm a gyülekezetet! Én egészen egy héttel ezelőttig nem voltam benne biztos, hogy a vezetőségválasztásra bemutatkozást fogok írni. Sok hiányosságot tudok elmondani az elmúlt 3 éves vezetőségi szolgálatommal kapcsolatban, és felmerült bennem kérdésként, hogy a következő időszakban is itt szeretne-e itt látni az Úr. Végezetül sok imádkozás és nálam sokkal bölcsebb vezetőkkel beszélgetve jutottam el arra a meggyőződésre, hogy ha a gyülekezet is támogat, beleállok ebbe a szolgálatba a következő ciklusban is.
Rólam röviden, Balogh József Zoltán vagyok, 29 éves, hívő szülők gyermeke. Lassan 13 éve, a születésnapomon merítkeztem be ebben a gyülekezetben, ahova kisgyermekkorom óta járok. Családi állapotomat tekintve még nőtlen, de jó reménységgel vagyok afelől, hogy ez nem sokáig marad így. Egyetemi tanulmányaim pszichológia és szociológia alapképzések voltak, jelenleg is egy telekommunikációval foglalkozó nagy angol cég alkalmazásában vagyok értékesítő.
Szolgálatok kapcsán több területen is lehetőségem volt szolgálni az Úrnak. Amikor az ifjúságba kerültem, először a technikában szolgáltam több évig. Kb. 11 éve kerültem bele a kisifi vezetésébe, akkor még teljesen zöldfülűként. Itt sok áldást kaptam szolgálótársaimtól akik személye ezalatt az időszak alatt többször változott, de mindannyian hozzátettek a közösséghez és hiszem hogy személyemhez is, amikor együtt harcoltuk meg a nehezebb részeket, és éltünk át hatalmas áldásokat a szolgálatunk során. Itt tapasztaltam meg milyen amikor sok különböző ember nagyon őszinte légkörben, úgy hogy a sírást már nem tudja visszatartani, rendezi a belső ellentéteiket, és úgy megy tovább a szolgálatban, hogy a másikat ténylegesen tisztelve, különbözőségeit értékelve kerülnek egységbe. Nagyon hálás vagyok ezért a szolgálatért, amit ilyen régóta végezhettem, ezért is volt nehéz döntés, Isten vezetését megértve, hogy idén szeptembertől leadjam a kisifi vezetésének szolgálatát. Ismerve a csapatot, aki tovább viszi ennek a terhét és felelősségét, teljes bizalmamat élvezik, a legalkalmasabb emberek arra, hogy gyülekezetünk fiataljai között képviseljék Istent, és bemutassák nekik milyen vele kapcsolatban lenni, Jézus példájára.
Amit még itt el tudnék mondani, az kerületben végzett szolgálatom. Én gyerekként a kerületi gyerektábortól (KEGYET) nagyon sokat kaptam a tábori szolgálóktól, és ebben a gyerektáborban felnőtt fiatalok nőttek ki egy kerületi ifjúsági táborrá néhány éve, amit közösen elkezdhettünk. Ezek a táborok különösen is közel állnak a szívemhez, és itt bármikor szivesen csatlakozok be a szolgálatba.
A fiatalok felé való elhívásom mellett, Isten egy másik területet, a gyülekezetplántálást is a szívemre helyezte. Néha talán nagy gyülekezetként elfelejtjük, hogy a Debreceni Baptsita Gyülekezet is egy apró kis plántálásként indult el az 1890-es években, két leánnyal akik Debrecen főterén egy kialakult vitában bátran vállalták fel, hogy Jézus mit tett az életükben. Onnan szépen növekedve a gyülekezetünk az ország legnagyobb baptista közösségévé nőtte ki magát, de Debrecenben és más településeken is sok ember van még akiknek találkozniuk kell a mindenható, élő Istennel. Ennek része kell hogy legyen az, hogy sorra új gyülekezetek alakulnak. De nem úgy, hogy szakadás, vagy egyet nem értés kényszerítse ezt ki, hanem Isten áldott egységében, a gyülekezet együttgondolkodásával és támogatásával, mert hiszem hogy Istennek ez kedves, és ez az akarata.
Erre az elhívásra Isten még nem indított el, de szívemre helyezte, és igyekszek tanulni, és keresni, mi is az akarta ezzel a vággyal, gondolattal, ami folyamatosan foglalkoztat.
Így, még a jövő felől egészen bizonytalanul állok a gyülekezet előtt és kérem, hogy Isten vezetését keressék a testvérek abban, hogy nekem része kell-e lennem a következő időszakban a gyülekezet vezetőségének, vagy nem.
Dr. Kellermann Dániel
Dr. Kellermann Dániel vagyok, 46 éves, végzettségemet tekintve jogász, 8 éve a Gyülekezet fenntartásában működő Benita Gyermekvédelmi Szolgáltató igazgatói munkakörét látom el. Feleségem, Katalin, fagott-, és furulyatanár, akivel 20 éve élünk Istentől megáldott házasságban Debrecen-Józsán. Gyermekeink Rozina (17), és Terézia (15), mindketten a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának tanulói.
2016. szeptemberében egy Bibliatanulmányozó csendeshétvégén az Úr Jézus elhívó szavát megértettem, és hittel befogadtam Őt. Rá négy évre 2020. augusztusában pedig a Péliföldszentkereszten található Szalézi Rendház melletti tónál az Ige (Lk.2,21-22), valamint a Szentlélek hívó szavát követve hitvalló keresztséggel bemerítkeztem. Hogy miért pont itt? Az árvamissziót vezető Müller György mellett sokat jelentett számomra a szerzetesrendet alapító Don Bosco személye, akit Isten arra hívott el, hogy nehéz sorsú gyermekeket, különösen „utcagyerekeket” fogadjon be, nevelje, támogassa és segítse őket.
Érezve és tapasztalva Isten lelkének munkáját, azt látom, hogy Isten vezetőként ezen a területen kíván elsődlegesen használni. Nem csak gyermekek, hanem szociális hátrányos helyzetű emberek, családok támogatását adta feladatul. Látva a sorsokat, a minden emberi igyekezet ellenére mégis kudarcos életeket, lelkiekben ezt sokszor nem könnyű feladat feldolgozni és elhordozni. Isten mégis ezekben a helyzetekben tudott a legjobban formálni, és megtanítani, hogy hiába vezető beosztású az ember, azért mégiscsak az Isten az Úr. Számomra sokat adó idézet: “A vezetés nem jog az irányításra, hanem felhatalmazás a szolgálatra.” (Dicsőfi Balázs)
Az emberi vezetői elképzelés az egy dolog, de ez Isten Lelkének vezetése nélkül csupán emberi marad. Egy gyülekezet életében különösen így van, hiszen a vezetést soha nem emberek teszik, hanem az élő Krisztus. A napokban Igetanulmányozás közben az ApCsel. 16-ból Isten elém helyezte Pál kisázsiai útját. Pál terveit – bár kezdetben áldásokkal teli volt – Isten menetközben átírta. Nem engedte tovább azon az úton, amelyen elindult, hanem más úticélt jelölt ki számára. Pál ennek engedelmeskedett. A vezető lehetőséget és felelősséget kap arra, hogy döntsön, előre vigye az Isten, általa pedig a gyülekezet ügyeit. Ez azonban csak akkor kap áldást, ha a vezető folyamatosan keresi Isten akaratát, és engedelmeskedve érzékeli azt, hogy a Szentlélek éppen hova, kihez küldi, mire akarja használni, vagy éppen mitől akarja visszatartani. Vezetőként folyamatos belső küzdelmem ez, egyrészt azért, hogy a külső vagy belső támadó hangok ellenére kitartsak Isten akarata mellett, és elvégezzem az Őáltala rám bízott feladatokat, akkor is ha ez áldozatokkal jár. Másrészt pedig kérem Istent, hogy képes legyek az emberi gondolataimat, ötleteimet, ha kell félre tenni, és alázattal keresni, hogy Isten ténylegesen merre akarja vezetni az életemet.
Amikor egy gyülekezet vezetői látásról kell megfogalmazni gondolatokat különösen nehéz feladat. Egyrészt azért, mert Isten nem mindent jelent ki azonnal, nagyon sokszor útközben fedi fel céljait. A tanítványokat Jézus a „Jöjj, kövess engem” mondattal hívta, anélkül, hogy akkor és ott kifejtette volna konkrétan szándékát. Másrészt azért sem egyszerű, mert, ha az ember a szentírásban elolvassa, és őszintén megvizsgálja az elöljárókra vonatkozó részeket, akkor hamar szembesül azzal, úgy, hogy ahogy tízparancsolatot, ezeket sem tudja maradéktalanul betartani, megtartani, és innentől kezdve ez egy belső küzdelem az alkalmasság kérdését illetően. Ezért is hiszem, hogy a vezető nem tudja önmagát alkalmassá tenni, egyedül Isten képes erre: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Ef. 2,8-9). Meglátásom szerint a vezetői elhívás is Isten kegyelme, nem lehet önjelölt emberek döntése. A vezető lelki ajándékainak konkrétan a gyülekezet építése kell, hogy legyen a fókusza és célja. Fontos feladata továbbá, hogy ápolja, támogassa és erősítse az egységet. A széthúzás emberi, és rombol, az egység Isteni és épít. Jézus vezetői stílusának példája kell, hogy irányítsa az embert bármilyen szolgálatba is állítja őt az Isten: „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért”(Mt 20,28).
Jézus azt is mondta a tanítványainak: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”
Hiszem, hogy sorsunk meg van írva Isten akaratában, hiszen Ő választ ki minket megtérésünkkor és később szolgálatba állításunkkor. Személyemet illetően három területet szeretnék megjelölni, amelyben úgy tapasztalom, hogy Isten tud használni:
1. Hátrányos helyzetű emberek, fiatalok, gyerekek segítése. Hiszem, hogy ezért is van ennyire a szívemen az idősek otthona létrehozása, ahol az idősek életük utolsó szakaszában hallhatják az evangéliumot és érezhetik Isten kegyelmes szeretetét.
2. Sok éves vezetői megtapasztalásaim hasznosítása, átadás mások számára, mindeközben tanulva más vezetőktől a saját ismereteim bővítése érdekében.
3. Tanítás Isten Igéje által, elsősorban személyes beszélgetésekben.
Megköszönve az eddig kapott bizalmat, az ajánlást, az ajánlási szavazatokat, bízva és elfogadva a gyülekezet elöljárókra vonatkozó döntését, Isten áldását kívánom a gyülekezetünkre!
Kellermann Dániel
Dr. Nagy Ferenc
Nagy Ferenc hívnak. 1984-ben születtem, itt Debrecenben. A szüleim révén a Szappanos utcai gyülekezetben töltöttem a korai gyermekségemet. Később, költözés okán a hajdúsámsoni baptista közösségbe jártunk mint család, de évek múlva, végül ebben a gyülekezetben találtam meg a helyem, első lépésként a VIFI – fiatal felnőttek csoportjában. Itt a gyülekezetben ismerkedtem meg feleségemmel Zsuzsival is és most ide járunk a 2 gyermekünkkel, Abigéllel és Ágostonnal.
A teremtett világ szépsége, rendje és összetettsége mindig is a Teremtő létét bizonyította számomra. De eljött az életemben egy pont, amikor a teremtő Isten a megváltómmá is lett. Egy magányos őszi este volt, amikor rádöbbentem arra, hogyha nem vagyok Isten közelében, akkor kiszolgáltatott vagyok a szellemvilág sötét erőiknek. Azon az este érett be az a magvetés, ami 17 éven keresztül otthon és a gyülekezetben folyt: megértettem és elfogadtam, hogy az evangélium üzenete, Jézus hívása nekem is szól és hogy rajta keresztül Istenhez közeledhetek. Olyan volt mintha egy hosszú álomból ébredtem volna. Elkezdtem igazán élni. Egy évvel később, 2002-ben bemerítkeztem a Hajdúsámsoni Baptista Gyülekezetben.
Már a sámsoni évek alatt kapcsolatba kerültem a VISZ-szel (Vasárnap Iskolai Szövetség) és bekapcsolódtam segéd-munkaerőként a gyermek misszióba, első sorban zenei szolgálattal a gyerekeknek szervezett, úgynevezett Örömhír Klubokban, de ott voltam a szövetség által támogatott nyári táborokban is. Abban az időben gyülekezetünk tagjai, Tiba Imre és felesége Jolika voltak a VISZ kerületi vezetői és több gyülekezeti tagot is ebben a szolgálatban ismerhettem meg.
Szeretem azt, ahogy az evangéliumokban olvashatjuk, hogy Jézus maga mellé veszi azt a sokféle tanítványt. Olyan tökéletlenek és sokszor értetlenek, mégis közösséget vállal velük. És ez a gondolat elég biztató, ha magamra és a gyülekezetünkre gondolok. Olyan tökéletlenek vagyunk, annyit tudunk kínlódni magunkkal és egymással, mégis az Úr Jézus közösséget vállal velünk is, és fejlődésre hív minket, jellemünk fejlődésére. És arra is példát ad, hogy tudjunk irgalmasok lenni egymáshoz.
A vezetőségi tagság elől menekültem, mert erőmön felüli feladatnak látom. Volt egy sor kifogásom. De hiszem, hogy Isten Lelke volt az, aki végül arra biztatott, hogy mondjak igent a jelölésre. Mert megláttam, hogy milyen terheket hordanak pásztoraink, amit meg kellene osztani, mert szeretném, ha gyermekeimnek is otthona lehetne ez a gyülekezet, és mert szükség van közösségre azoknak is, akiket Jézus ezután hív majd el. Jó lenne, ha még inkább hegyen épített város tudnánk lenni, hogy ne kelljen magyarázkodni, hogy mi Jézussal vagyunk, hanem nyílvánvaló volna és hogy nem a kegyes közhelyek giccses albuma lennénk, hanem egy őszinte, Jézus közelségét kereső csapat.
Dr. Szilágyi András
Dr. Szilágyi András vagyok, Romániában, Szilágy megyében, Szilágyballán születtem 1986-ban.
Keresztyén szülők neveltek, akik hitben éltek/élnek, a Szilágyballai Baptista Gyülekezet tagjai, a Bibliai igazságokra tanítottak.
2000-ben egy evangelizációs alkalom során, a hirdetett igazságok és Igék alapján megértettem, hogy nyomorult bűnös vagyok, és a halálfélelmemtől egyedül Isten kegyelme és szeretete menthet meg, aki fiában, Jézus Krisztusban eltörölte bűneim sokaságát és új életet adott. Ezt követően hitem szerint bemerítkeztem.
2005-ben Nagyváradon, egyetemi éveim során, a Nagyváradi Belvárosi Gyülekezetben találtam meg lelki otthonom. Ebben a közösségben, sok olyan fiatal szolgált, akik példaértékű magatartással és viselkedéssel bemutatták Krisztust, segítve engem is közeledni az élő Istenhez. Ebben az ifjúsági közösségben életem megújult, új célt, reményt, és vezetést kaptam, megértve azt, hogy folyamatosan kapcsolatban kell maradni Istennel.
2013-ban feleségül adta Isten nekem azt a lányt, akit nekem szánt, akiért imádkoztam, majd négy gyermekkel áldott meg.
2014-től rendszeresen, kisebb megszakításokkal a Debreceni Baptista Gyülekezetet látogatjuk, itt tagok vagyunk, amivel Isten megbízott, azzal szolgálunk.
Szeretnék úgy változni, ahogyan Isten kéri, de sok gondom van magammal, másokat nem tudok megváltoztatni, azt szeretném Istenre bízni.
Gáll Tibor
Bár a gyülekezet nagy része ismer, mégis szeretnék e sorok által bemutatkozni és pár olyan fontos eseményt megemlíteni, ami meghatározó volt eddigi életem során.
Isten kegyelméből keresztény, baptista hívő családban születtem Erdélyben, Berettyószéplakon. Felmenőim mindkét ágról Istenfélő emberek voltak, így kicsi korom óta hallhattam és tapasztalhattam Isten kegyelmét és szeretetét a családunkban. Már fiatalként fontosak voltak számomra a gyülekezeti alkalmak, mivel itt alakultak ki barátságok, kapcsolódva a korombeli gyerekekhez, akikkel együtt ismertük meg Istent a bibliaórákon, majd tinédzserként fogadtuk be Krisztust a szívünkbe.
Jézus mellett 1991-ben döntöttem a Hargitai keresztény táborban Simon József testvér szolgálata által, rákövetkező évben be is merítkeztem szülőfalumban. 3-4 éven át énekkari, zenekari szolgálattal és időnként imaóra vezetéssel igyekeztem szolgálni Istent a gyülekezetben. 1995-ben kerültem Debrecenbe tanulmányaim folytatása miatt, ekkor kezdtem megismerkedni a Szappanos utcai Debreceni Baptista Gyülekezettel, amikor hétvégére nem utaztam haza.
Sajnos az iskolai, kollégiumi társaság, majd később a munkahelyi kollégák rossz hatással voltak rám, az Úrral való kapcsolatom is meggyengült. Nem volt mindig minden tökéletes, de mégis Isten mindezeket használta arra, hogy formálja életemet. Ez idő alatt mindig tudtam, hogy nem vagyok a helyemen, sokszor szégyelltem magam legbelül, mert kettős életet éltem – míg végül 2009 nyarán eldöntöttem, hogy nem akarok tovább két úrnak szolgálni. Megtörve kértem Isten bocsánatát, hogy tisztítson meg bűneimtől és segítsen teljesen szakítani az addigi életvitelemmel. Átélhettem újból Isten megbocsátását és kegyelméből adott egy új lehetőséget.
Legelőszőr abban tapasztaltam meg jóságát irántam, hogy 2009 őszén megismerhettem Herminát. Rövid udvarlás után eljegyeztük egymást, majd 2010. július 3-án Bereczki Lajos lelkipásztor testvér adott össze bennünket Isten és a Debreceni Gyülekezet színe előtt. Nem sokkal utána bekapcsolódtunk a gyülekezet életébe, különböző szolgálatokba, ezáltal igazi lelki otthonra találtunk a gyülekezetben.
Isten csodálatos ajándékaként kaptuk 2015-ben első gyermekünket Kristófot, akiért sokat imádkoztunk. Majd újabb hosszas imádkozás után 2021-ben érkezett második gyermekünk Patrik. Mindkét gyermekünk ima meghallgatás, Isten irántunk való szeretetének a jelei.
2015-ben a testvérek bizalmából és Isten elhívására lettem először vezetőségi tag, majd a műszaki munkacsoport vezetője, ahol szakmabeli testvérekkel együtt igyekeztünk az imaházunk épületét érintő feladatokat ellátni. Bár alkalmatlannak éreztem magam erre a feladatra – hiszen valamennyi tapasztalatom volt, de nem vagyok ilyen területen végzett szakember – mégis Isten áldásait tapasztalhattam abban, ahogy együttműködve, egységre törekedtünk és sok területen tudtuk szépítgetni imaházunkat. Időközben Fodor István testvér megszólítására, az akkori vezetőség és a gyülekezet támogatásával főgondnoki szolgálattal lettem megbízva.
Amikor ez az a szép imaházunk megépült akkor is a lehető legjobb anyagokból és az akkori kor legtapasztaltabb szakembereivel tervezték meg, és a gyülekezeti tagok fáradtságos munkájának és anyagi támogatásának köszönhetően épülhetett meg. Sajnos, mint minden épület, az idő múlásával imaházunk is korszerűsítésre, újításra szorul, ami nem kis anyagi hozzájárulást és munkát igényel. De hiszem, hogy nem lett szegényebb azóta sem a mi Urunk, sem pedig a mostani gyülekezeti tagok, ezért bízom benne, hogy ki fogja az Úr rendelni a szükséges anyagiakat minden ilyen jellegű újítási munkához a jövőben is. Az imaház mellett szívügyemnek érzem, és feladatként megkaptam a Talentum Baptista Általános Iskolánk épülete körüli feladatok koordinálását, az ingatlan karbantartását illetően.
Tudjuk az igéből, hogy az Úr nem kézzel készített templomban lakik, de egy Baptista Imaház megjelenésében is sokat mond magáról abban a környezetben, ahol található. Éppen ezért igyekszem legjobb tudásom szerint a gyülekezeti tagok áldozatos adakozásait bölcsen felhasználni, tudva azt, hogy elsősorban Isten előtt adok számot és Neki kell megfeleljek. Ugyanakkor minden fizikai munkálatnál fontosabbnak tartom, hogy Isten előtt teljes egységben legyünk és szolgáljunk neki örömmel és szeretettel, mert csak oda ad Isten áldást.
Mészár Dániel
Mészár Dániel vagyok, 28 éves, férj és apa. 1996 október 28- án születtem Karcagon. Keresztény családba születtem és Tiszaszentimrén egy kicsi, családias gyülekezetben nőhettem fel, így sohasem volt számomra kérdés, hogy létezik Isten.
Minden nyáron voltunk a baptista kerületi táborokban. Az én életemben is, a világi barátok, osztálytársak rossz irányba vezettek, de ezt pár hónap elteltével meglátva, hogy ez nem a helyes irány, kerestem a kiutat. Kellett egy erős és konkrét elhatározást hoznom. 2013 nyarán a Felsőtárkányi nagytáborban Sipos Márk prédikációjában megérintett Isten igéje, kegyelme, és át adtam az életem az Úr Jézus Krisztusnak, majd egy évvel később, 2014. augusztus 17-én bemerítkeztem a Karcagi Baptista imaházban.
2017-ben folytattam a tanulmányaimat a Debreceni egyetemen, mint gépészmérnök. Ezt az időszakot hívő barátokkal együtt Dombi Mátyással és Csata Péterrel vehettük az akadályokat, bátorítva és segítve egymást. Ez időben kerestem a lehetőséget a szolgálatra mind az ifjúságban, mind a gyülekezetben, a Bazsa csoport keretében.
2018-ban megismerkedtem az ifjúsági konferencián Sápi Emese Edinával, akivel 2020-ban házasságot kötöttünk. Házasságkötésünk után az ifjúsági alkalmakat ritkábban látogattuk, de a konferencián mindig örömmel szolgáltunk. Később a szolgálatom más területre fókuszálódott és akkor kezdtem el a szórványmisszióban szolgálni, mint dicsőítés vezető és dicsőítésben szolgáló (Pac; Nagysándortelep), ezt a szolgálatot azóta is szervezem és végzem.
2024-ben megszületett a kislányunk, Mészár Emília, akit szeretnénk hitben felnevelni Isten dicsőségére. Isten kegyelme már megmutatkozott abban is az életünkre nézve, hogy megtartott bennünket a szülésben és a szülés előtti autóbalesetünkben. Ebből is láthatóvá válik számunkra, hogy Istennek terve és célja van az életünkre nézve.
Olajos Sándor
Szeretettel köszöntöm a kedves gyülekezetet az Úr Jézus Krisztus nevében! Amikor 2003. szeptemberében elkezdtem a tanulmányaimat a Debreceni Egyetemen, eszembe sem jutott az, hogy egyszer majd olyan bemutatkozást kell írnom, amely a Debreceni Baptista Gyülekezet – az ország legnagyobb gyülekezete! – vezetőségválasztásához szükséges. Méltatlannak érzem magam és hatalmas megtiszteltetésnek érzem azt, hogy ilyen szolgálatra jelöltek a testvérek.
Nagyon hálás vagyok Istennek azért, hogy hívő családban nőhettem fel. Nagyon hálás vagyok azért, hogy nem vallásosságot, hanem őszinte és igaz képmutatás nélküli hitet, odaszánást láthattam mind a nagyszüleim, mind a szüleim életében.
2003 augusztusában, pont az egyetem előtt fogadtam el Jézus Krisztust mint személyes Megváltómat, Tóalmáson egy keresztyén táborban. Akkor már nagyon közel voltam a megtéréshez, és a lelkipásztorunk szerint „csak egy lökésre” volt szükségem ahhoz, hogy dönteni tudjak. Ez a lökés az volt, amikor odajött hozzám az egyik tanácsadó és megkérdezte: „Mi tennél ma, ha nem lenne holnap?”. Számomra ezt a kérdést ott és akkor, az Úr tette fel, hogy végre döntésre szánjam magam.
A bemerítésem 2004. őszén volt Békési Sándor lelkipásztor által Kazincbarcikán.
Ahogy teltek az évek, egyre jobban kapcsolódtam a Debreceni Baptista Gyülekezet ifjúságához, és egyre inkább otthonomnak éreztem a gyülekezetet, így eljött az a pillanat, amikor átkértem a tagságomat Debrecenbe, Bereczki Lajos lelkipásztor testvér szolgálata idején.
A feleségemmel is itt találkoztam és 2013. nyarán összeházasodtunk. A házasságunkat Isten két gyermekkel ajándékozta meg. Dániel 10 éves, a Talentum iskola 4. osztályába jár, Máté pedig 6 éves és jövőre kezdi az első osztályt az iskolában.
A vezetői szolgálatra 2015-ben választott meg a gyülekezetet, egy évvel később pedig presbiterré avattak.
Már három évvel ezelőtt is nagyon nagy küzdelem volt számomra elvállalni a gyülekezetvezetői szolgálatot. Az idei választás alkalmával sem volt magától értetődő, vagy természetes, hogy vállalom-e a jelölést. Sőt, volt olyan pillanat, amikor biztos voltam benne, hogy nem szeretném folytatni. Ugyanis az elmúlt három esztendőben, miközben igyekeztünk Isten akaratát keresve szolgálni, nagyon sok nehézséget és harcot életünk át. Én ebben az időszakban tapasztaltam meg először igazán, hogy mit is jelent az, hogy „nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk”, és hogy a szellemi harc nagyon is valóságos.
Ezt nagyon nehéz volt belülről megélni, de azt tapasztaltuk, hogy a mi Urunk valahogy mindig megadta a szükséges erőt a következő feladathoz és sokkal hatalmasabb az ellenségnél. Nagyon nagy segítség az, hogy érezzük a gyülekezet szeretetét és imádságait. Számomra az egyik legnagyobb áldás volt megtapasztalni azt a csodálatos egységet, amely kialakult köztünk a két lelkipásztor testvérrel, Kiss János és Komlósi Sándor testvérekkel, hogy Isten Lelke sokszor egymástól függetlenül is ugyanarra vezetett el minket és minden kérdésben egységes látást adott nekünk.
Az a vágyam, hogy ezt az egységet az egész gyülekezet megtapasztalja! Hiszem azt, hogy Isten nagy dolgokat bízott a gyülekezetünkre. Három évvel ezelőtt azt mondtam a gyülekezet előtt, hogy két fontos dolog van bennem a szolgálattal kapcsolatban, amely ma sem változott. Az egyik, hogy mindig Isten akaratát kérjük el és cselekedjük. Sokan és sokszor beszéltek már arról, hogy ez Isten akarata, vagy az Isten akarata és nem lett belőle semmi. Én hiszek abban, hogy a mi Urunk ki akarja jelenteni magát az ő gyermekeinek, ha azok megalázzák magunkat és őszinte szívvel keresik az Ő szándékait. A másik pedig az egység. Azon szeretnénk munkálkodni testvéreimmel, hogy a gyülekezetünk teljes egységben, egy szívvel keresve Isten akaratát, egy hangon dicsérve őt, egy irányba indulva tudja betölteni a küldetését. Ámen.
Szeretettel:
Olajos Sándor
Pálfalvi Attila
54 éves
Családi állapot: Nős vagyok 1996-ban házasodtunk össze (feleségem Pálfalviné Kóti Katalin)
Házasságunkból három gyermekünk született: Áron, Flóra, Gréta
Megtérésem: 1994-ben kezdtem érdeklődni Isten személye iránt , később a bibliai igazságokat megismerve behívtam Jézust a szívembe, majd megtérésem és újjászületésem után hitemet megpecsételve 1995 őszén bemerítkeztem a Debreceni Gyülekezetben.
Szolgálataim:
Bemerítésem után kerestem a szolgálati helyem és a Tégláson induló gyülekeztetplántálásba éreztem elhívást, amelyet 2014-ig végeztem.
2014-ben jöttünk vissza a Debreceni Gyülekezetbe mint teljes állású házgondnok, és vagyok jelen azóta is a közösségben.
A házgondnokság mindamellett hogy munka, és sokrétű feladat körrel jár, amire Isten segítségével szolgálatként tekintek, az elvégzendő feladatokra és megbízatásokra, amely a gyülekezet szellemi életét is érintheti.
2016-ban Isten és a gyülekezet bátorításával közösségünk életében vezetőségi tagként vállalhattam szolgálatot, majd ez év végén Presbiterként is felavattak Isten és a gyülekezet szolgálatára.
Az ige amit vezetésként kaptam elhívássommal kapcsolatban jövőre nézve: Máté 11:29-30.
„Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”
Az Ige fényében a mai rohanó, túlterhelt világban meglátni azt, hogy IGA valójában nem teher, hiszen gyülekezetünk életében sokrétű szolgálati évek vannak mögöttünk (Építkezések, Intézményeink, Táborok, Gyülekezeti élet ), amelyekben én is egy egy területen rész, szerepeket vállaltam.
A jövőre nézve is így tekintek, hogy helyemen legyek, ahol Isten látni és használni akar, azokban a részfeladatokban alkalmas eszköz lehessek Isten kezében.
Fontosnak tartom, hogy a jelen kor kihívásait látva, az Ige abszolút mértéke mellet elérhetővé tegyük az Evangéliumot a ma élő embertársaink számára. Szolgálat-félkészítésben lehetőséget biztosítani a jövő nemzedék számára, hogy ajándékaiknak megfelelően találják meg szolgálati helyüket területüket,
Végezetül, de nem utolsóként szeretném megköszönni a testvérek eddigi bizalmát a vezetőségben való részvételemmel kapcsolatban.
Testvéri Üdvözlettel: Pálfalvi Attila
Salánki Imre
1980. július 27.-én születtem Debrecenben, itt élek jelenleg is. Egy nővérem van, Tímea. Nem keresztény családba születtem, alkalmi látogatói voltunk a templomnak, nagyjából két évente egyszer.
Szüleim egyszerű, dolgos emberek, gyerekkoromban nem nélkülöztünk semmiben, szeretettel neveltek, de mégis hiányzott valami (ma már tudom Valaki), akit akkor nem tudtam még megfogalmazni. Egész fiatalon, kb. 12 évesen már aktívan kerestem, mi, vagy ki tudná betölteni ezt a hiányt, ami után a lelkem sóvárgott, így csöppentem bele az okkultizmusba és merültem el benne, sajnos…, de az Úr könyörült rajtam és kiemelt innen. Az általános iskola elvégzése után egy vendéglátóipari iskolába jártam, ennek elvégzése után két évig pincérként dolgoztam, majd kereskedelemmel foglalkoztam, mellette elvégeztem egy gimnáziumot. Ezt az időszakot követően egészen 36 éves koromig a világi élvezetek hajszolásába kerestem az örömömet és elindultam egy hosszú és széles úton, ami sok fájdalmat és keserűséget szült az életembe és a környezetemben élőknek egyaránt, nem válogattam a bűn eszközeiben. Szerettem a társaságot, akartam mindig tartozni valahova, de bárkik is vettek körül, az Isten nélkül töltött idő, mindig magányba torkollott.
21 éves koromban ismerkedtünk meg párommal Anitával, akivel megtérésünket követően nemsokára összeházasodtunk. Megtérésünk előtti kapcsolatunkat sok vihar jellemezte, rengeteg sebet ejtettünk egymás lelkén, de az Úr együtt tartott minket, úgy hiszem okkal.
Isten, nagy kegyelméből 2015-ben egyszerre szólított meg minket párommal, egy-egy testvéren keresztül. Az első vasárnapi alkalommal, mikor beültünk egy Istentisztelti alkalomra egy kis közösségbe, azonnal tudtuk jól: megérkeztünk. Élet költözött belénk, a szívünk újra pulzálni kezdett, felüdült a lelkünk az Úr jelenlétében. Ezen a napon két olyan láncot tépett le rólam az Úr, amiket már gyerekkorom óta cipeltem. „Akit az Úr megszabadít…” mondja az Ige, így tapasztaltam meg én is elsőnek az Ő szabadítását.
Hamar elérkezett a bűnbánat ideje is, az Úr elénk hozta azt a sok mocskot, amivel Ellene és embertársaink ellen vétkeztünk, ami miatt Neki olyan sokat kellett szenvednie. Őszinte bűnbánattal és elázott szemekkel fogadtuk el Jézus áldozatát, mélyen a szívünkbe égett a kereszt valósága, lehullottak Jerikó falai. Azóta igyekszünk nemcsak keresztezni az Ő útjait, hanem valóban azon járni, több-kevesebb sikerrel.
Isten öt gyermekkel ajándékozott meg minket, név szerint: Lili, Lotti, Imre, Eszter és Johanna. A három legnagyobb közülük, a közösségünk szárnyai alatt üzemelő Talentum Iskolába jár, a két legkisebbet is oda szeretnénk beíratni.
Legnagyobb kihívás jelenleg az életemben az, hogy hiteles és jó mintát tudjak felmutatni a családom előtt, az életem az Úr Jézus keresztjéről tegyen bizonyságot. Ebben sajnos sokszor elbukok, de töredezett szívvel borulok az Úr elé és Ő mindig segítségemre van, nem szűnik meg dolgozni az áldott kezével rajtunk.
Örömmel és hálával szolgálom az Urat, történjen az lelki vagy fizikai területen. Több helyen is végeztem/végzek lelki szolgálatot alkalmanként vagy rendszeresen, ilyen pl. a Refomix Éjjeli Menedékhely, Debreceni Terápiás Ház, de megfordultam már a Debreceni Fiatalkorúak Börtönében is. Szívesen csatlakozok be minden olyan területre a közösségünkben, ami a lelki frissességet táplálja, igyekszem rendszeresen részt venni a gyülekezetünk és a Talentum Iskola ima- és Bibliaóráin, aktív tagja vagyok a gyülekezetünk egy házi imacsoportjának is. Tagfelvételünk előtt is szívesen látogattuk a Debreceni Baptista Gyülekezetet alkalmait, azóta tudjuk, otthonra leltünk itt. Nyitott a szívem az Úr felé való szolgálatban, szívesen állok bele olyan helyekre, ami számomra új, nem szem elől tévesztve a szolgálat alanyát, az Úr Jézus Krisztust !
Köszönöm a megtisztelő figyelmet, áldja meg az Úr a kedves Testvéreket !
Szilágyi-Benedek Dávid
Isten nagyon szeret engem. Feláldozta értem az egyetlen Fiát, és nem akarta, hogy egy felszínes kapcsolatban éljek vele – ezért elhozott a családom kötelékéből, kimozdított a már jól megszokott életemből, hogy valami egészen újat kezdhessen bennem, velem.
34 éves vagyok. Feleségemmel, Rékával 3 kisgyermeket nevelünk együtt, akik (kis kerekítéssel) 1.5, 4 és 6 évesek.
Édesapámtól – akit nagy örömömre nemrég megismerhetett a gyülekezet is – azt tanultam, hogy nevelni, tanítani és vezetni csakis egy módon lehet: hitelesen. És habár nehéz volt, három éve, amikor a Gyülekezet bizalmat szavazott nekem és megszavazott vezetőségi tagnak – mielőtt mindez megtörtént, bizonyságot tettem arról a testvéreknek, hogy hogyan próbált megcsalni a Sátán. Az óemberemmel. A hiúsággal, a fontosságérzettel. Amikor pedig Isten ezzel szembesített, akkor rájöttem, hogy én ilyen szívvel nem tudok szolgálni, alkalmatlan vagyok a vezetőségi megbízásra. Vissza is mondtam volna a jelölést, ám a frissen érkezett Kiss János lelkipásztorunk kért egy fél évet, hogy megismerje a gyülekezetet – így én is kaptam 6 hónapot.
Nem szégyellem ezt újra megosztani – hiszem, hogy minden győzelmünk az óemberünk felett szolgálhat bátorításul egy testvérünk számára, aki talán hasonló helyzetben van. Merthogy Isten alázatra tanított, amire aztán az elmúlt 3 évben sok szükségem is volt. Nem szégyellem megosztani, mert erről szól az evangélium – a kegyelemről, az újrakezdésről, a szeretetről. És úgy hiszem, ez utóbbi miatt kerültem be a gyülekezetünk vezetőségébe – tanulni: szeretetet és alázatot. Úgy kiállni minden vasárnap délelőtt, hogy a szívemben szeretet van a testvérek iránt és valódi alázat Isten iránt. Ezekkel nem születünk, de Isten szeret minket annyira, hogy belevigyen olyan helyzetekbe, hogy megtanuljuk őket.
Nekem ehhez el kellett jönnöm Erdélyből, Szilágynagyfaluból, ahol felnőttem. Már egészen fiatalon, 12 évesen elkezdtem szolgálni orgonán a gyülekezetben. Majd néhány évvel később a fúvószenekarba is bekapcsolódtam, amit aztán több évig vezettem is. Meg voltam róla győződve, hogy nekem csak ez a szolgálati területem… amíg Isten azt nem mondta, hogy hagyjak ott mindent és jöjjek a feleségemhez Magyarországra.
És én jöttem. Nehéz időszak volt, a szolgálataimban gyakran utalok vissza erre a periódusra. De gyakran úgy is gondolok vissza, mint amikor valóban, feltétel nélkül és teljesen átadtam a szívemet Istennek. Odaszántam magam az Ő szolgálatára véglegesen és visszavonhatatlanul, Ő pedig adott hozzá tálentumokat, képességeket és persze felelősséget.
Idén nyáron lesz 10 éve, hogy csatlakoztunk a gyülekezethez és immár úgy tekintek a Közösségre, mint az otthonomra. Jövőre pedig 20 éve lesz, hogy Isten megszólított és átadtam Neki az életemet.
Most pedig a Testvérek szeretetéért és támogatásáért vagyok hálás. Azért, hogy minden vasárnap reggel ilyen szeretettel fogadnak – akkor is, ha én épp fáradt vagyok, ha hibázom, ha elfelejtek dolgokat. Így is szeretnek – ez pedig tudom, nem megy emberi módon, a Testvéreknek is egy valami ad erőt: a bennünk lévő Krisztus.
Kívánom, hogy keressük ezt egymásban is, és a Lélek hangját meghallva keressük Isten akaratát Gyülekezetünk Vezetősége kapcsán!
Szeretettel,
Dávid
