Csendben várlak, Uram

A történet tavalyra nyúlik vissza. Egy régtől fogva ismerős ének keltette fel az érdeklődésemet. A gondolat ekkor indult el bennem, hogy utánanézzek: valóban csak ilyen rövid lenne a „Szívem csendben az Úrra figyel…” kezdetű ének? Nem lehetne-e feltalálni valahol valami többet?

Ezért szólítottam meg gyülekezetünkből egy-két hozzáértő testvért. Egyikük, Pető István két tényt közölt velem: „Kottáját az erdélyi testvérek énekeskönyvében találtam meg, fotón csatoltam. E szerint Cseri Kálmán a fordítója német nyelvből. Háromszólamú kánon, én nem ismerem más versszakát.” Az előbbiről nem hallottam, az utóbbit (a fordító nevét és a szöveg eredeti nyelvét) akkorra már az internetről megtudtam.

Megkerestem Kádár Zolit is, aki ezeket írta: „A gyülekezeti vetítős laptopról kimásoltam a »Szívem csendben az Úrra figyel…« kezdetű éneket, ez szokott kivetítve lenni, ezt most csatoltan küldöm […] Valamikor kánonban is énekeltük. Legutóbb 2022.10.16. délelőtt énekelte a gyülekezet Kovács Barni vezetésével…”

A gyülekezetünkben 2023. április 16-án újra elhangzott a „Szívem csendben az Úrra figyel…” kezdetű ének, ismét egymás után háromszor, és ismét Kovács Barni vezetésével. A tavalyi késztetés abban az irányban erősödött fel bennem, hogy az eredeti kánon szövegének ihletése nyomán írjak egy verset, ami lehet egyszersmind gyülekezeti ének is, hiszen a szöveg nem támaszt olyan akadályt, hogy a „Szívem csendben az Úrra figyel…” kezdetű ének dallamára ne lenne énekelhető.

Az eredeti énekben a dallam és a szöveg meghittségről tanúskodik. S ha az újban nem csak a szív szólal meg – hiszen egész testünk, lelkünk és szellemünk figyelhet a mi Urunkra –, akkor még teljesebb lesz a hitvallásunk. Ez a gondolat foglalkoztatott, s ennek kifejtésére törekedtem.

Így született meg a saját 11 strófa. Azaz egy teljesen új vers, aminek új címet kellett adnom. A – mondjam így – mintához azonban végig maradéktalanul ragaszkodtam a szótagszámokban. És abban is, hogy a strófák első két sorában a kezdő spondeus után három daktilus következik, az utolsó versláb egyszótagos (igazából nem is nevezhető verslábnak), míg a harmadik sorban a kezdő spondeust két daktilus és szintén egy csonka versláb követi. Tudtam, hogy a rímeknek is helyükön kell lenniük, s arra is figyeltem, hogy az ismétlődések feltétlenül megjelenjenek, hiszen nem ok nélküliek ezek a „Szívem csendben az Úrra figyel…” kezdetű énekben. És a prozódiának sem szabad sérülnie sem irodalmilag, sem zeneileg.

Egy több versszakos ének formálódott meg így. Nem mondom, hogy versként nem hangozhat el bárhol, bármikor, de ha szerepelhetne gyülekezeti alkalmainkon – akár ritkábban, akár gyakrabban – a régi, tartalmas és könnyen énekelhető dallamaink között, akkor ezekhez pluszt adhatna.

A mostanra kialakult szöveget – amellyel nem akartam mást, mint Isten dicsőségéről vallani – szeretettel ajánlom a Debreceni Baptista Gyülekezet énekkarának és az egész gyülekezetnek.

Máté István